Én ezt adom neked, te pedig önként a rabszolgám leszel!
Én a legjobbat adom neked. Ígérem, hogy soha nem találsz máshol olyan pénzügyi programot mint nálunk. Csillog villog az ajánlatom, és a következő években mosolyogva segítek abban, hogy dolgozz mint az őrült csak azért, hogy engem kiszolgálj, és ezt te természetesnek tartsd.
Mit gondolsz melyik pénzügyi cég titkolt filozófiájából idéztem a fenti sorokat? Talán mindegyikéből? Tisztelet a kivételnek. De miért lehet egyáltalán igaz a fenti gondolat, és hogy jutottunk el oda, hogy úgy rángassanak minket ahogyan csak kedvük tartja?
A válasz egyszerű, még ha nehezen is elfogadható…Nézzünk meg pár tényt, és adatot.
Talán alapvető, hogy rendelkezünk bankszámlával, mert az nekünk jó. A pénzintézeti átlag értékeket tekintve gondoljuk át a felmerülő költségeket. Mindenhol vegyük a minimumot, és az egyszerűség kedvéért kerekítsünk a bankok javára.
Röpke infógyűjtés és közvéleménykutatás alapján nézzük az eredményeket és egy példát:
- Alap számlavezetés díja: 400 Ft / hó
- Havi megbízások (víz, gáz, internet, telefon, villany) befizetési megbízás automatikus teljesítése 300 Ft / db / hó
- Eseti átutalás díja: 200 Ft
- Készpénzfelvét saját automatából: 56 Ft + 0.56%
- Készpénzfelvét külsős automatából: 800 Ft
- Éves kártyadíj 4600 Ft
Átlagos használat mellett számolgassunk, melyben 4 közüzemi számlát rendezünk bankunkon keresztül. Pénzkivételnél nézzük a magyar szokást, miszerint minél kevesebb pénzt veszünk ki úgy gondoljuk, hogy annál kevesebbet költünk. Tekintsünk el most a kártyás vásárlásoktól, mely még mindig drasztikusan kevesebb a készpénzes fizetések mellett.
Vegyünk 10 saját bankautomatás pénzkivétet, valamint 2 olyan esetet, ahol nem tudunk saját bankunk automatájából pénzt kivenni, de szükséges és nem úszhatjuk meg. Emellett még vegyünk 3 eseti átutalást ami egy hónapban úgy érzem elfogadható átlag.
A költségeink:
- Számlavezetés 400 Ft / hó
- Eseti megbízások: 3db – 600 Ft / hó
- Havi megbízások: 4db – 1200 Ft / hó
- Készpénzfelvét: 10db saját – ~ 650 Ft / hó + 2db külsős felvét – 1600 Ft / hó
- Éves kártyadíj: 4600 Ft / év
- Összesen: 58.000 Ft éves díj
Érdemes átgondolni hogy ez a költség egy havi minimálbérnek megfelel. Ezt az összeget úgy adjuk át a vagyonunkból, hogy tökéletesnek, és természetesnek tartjuk. Zárójelben egy apró tény: A magyar ember aszerint választ bankot, hogy melyik van hozzá a legközelebb. Nem lenne érdemes átgondolni?
Természetesen a bankok kamatot is biztosítanak. Éves kamat a lekötetlen betétekre 0.15% mely olyan mértékű, hogy lapátolni sem győzzük. 12 hónapra lekötött betéteknél az éves kamat már 1.25% – Talán lehetne ebből is többet kihozni. Mégis: Az elmúlt időszakban a banki lekötések száma több mint 15%-kal növekedett. Ébredj ember!
Ettől függetlenül talán ott van bennünk az, hogy szeretnénk ha többet kamatozna a pénzünk. Olyan megoldásokban gondolkodunk melyek akaratlanul is a szemünk elé kerülnek. Minden sarkon találunk valamilyen biztosító társaságot, így élet és vagyonbiztosítások, megtakarítások áradata érhető el számunkra. A banki lekötések után sajnos a második leggyakoribb befektetési formának ez tekinthetőek ezek a termékek. Emellett természetesen még a nyugdíj célú megtakarítások is terítékre kerülnek 5-10 vagy 20 éves futamidővel egy olyan pénzügyi világban, ahol nem tudhatjuk hogy fél év múlva ér-e valamit a pénzünk, és nem sepergetni fogjuk a járdán elszórt forintokat, mint annó a pengő esetében.
Ebben egyébiránt rekordtartók vagyunk. Magyarországon volt a világ legnagyobb inflációja a legrövidebb idő alatt. Próbáltak megelőzni minket már, de nem sikerült.
Visszatérve a nyugdíj célú megtakarításokhoz. Az emberek nagy része úgy gondolja – és sajnos még a fiatal korosztály is – hogy öreg korában az állam fogja eltartani. Állítja ezt úgy, hogy tisztán, és világosan látszik, erre képtelen lesz. Az öngondoskodás mint fogalom egyre divatosabb kifejezés lesz, de tettek nincsenek mögötte. Egy-két biztosítás megkötése pedig nem fogja meghozni az álom életet. Miért?
Mit kell tudni a biztosításokról:
(általános adatok, melyek biztosítónként változhatnak)
- Vannak jó, és hasznos biztosítási csomagok, melyek megfelelő védelmet adhatnak pénzügyi szempontból, de a költségszerkezetük irdatlanul magas.
- Az üzletkötői és biztosítói jutalék az első éves befektetés 100-130%-ka. Ez annyit jelent, hogy egy éven keresztül fizetünk csak azért, hogy azt az összeget aztán valakinek a zsebébe beletegyük. Akár évek kellenek ahhoz, hogy ezt a mínuszt kidolgozza a biztosítási alap.
- A hosszú futamidő miatt csak integethetünk a pénzünknek. Ha 5 éven belül mégis szükségünk lenne a befizetett pénzre, akkor akár 30%-os sarcot is kiróhatnak ránk. Ez szó szerit azt jelenti, hogy valakinek odaadod a pénzed. Kezelheti, szép hozamokat alakíthat ki magának. DE! Ha befizetsz például 1.000.000 forintot, akkor az előbb említett érték alapján számíthatsz arra, hogy 700.000 forintot fognak kiadni idő előtti szerződésbontás esetén. És még ahhoz is mosolyognod kell.
- Az elmúlt időszakban a hagyományos biztosítási alapoknál örülhetünk, ha a számlánk nem mínuszt teljesít. Eltelik 20 év, és úgy gondoljuk hogy gazdagok vagyunk, majd a pénzkivét alkalmával földbegyökerezhet a lábunk mikor hozzánk vágják az aprót, hiszen sok esetben sem tőke, sem hozamgaranciával nem szolgálnak., és a legtöbb esetben aktív kereskedés sincs mögötte.
Mégis a biztosításokat választjuk? Igen!
Mégis a banki lekötést választjuk? Igen!
A történetnek viszont itt nincs vége, hiszen ha már befektetésekről beszélhetünk, akkor az egy előnyösnek mondható helyzet. Nem jellemző. Sokkal inkább találkozunk hitelekkel, és hitelkártyákkal. A szomszéd új autót vett? Nekünk is kell. Akciósan mehetünk hitelkártyával nyaralni? Azonnal indulunk!
A folyamatos beetetés, butítás, és a reklámok mértéktelen fogyasztása miatt nem a gazdaság, és nem az emberek mindennapjai dübörögnek. A fogyasztói társadalomban nem mi fogyasztunk, hanem minket fogyasztanak el. Úgy hajtjuk a hitelekkel igába a fejünket, hogy bele sem gondolunk. Önként állunk rabszolgasorba azért, hogy olyan álom életet éljünk, melyet úgy programoztak bele a fejünkbe, szépen csendben és feltűnés nélkül. A frank alapú hitelek előtérbe helyezése, majd a drasztikus árfolyamváltozás sem a véletlen műve.
A napi robotolás pedig már nem a mi anyagi javainkat szolgálja, hanem életvitelünket tartja épp olyan szinten, hogy a túlélési szintet még elérje. A munkáltatóknál eszünkbe sem juthat fizetés emeléssel, vagy kedvezőbb feltételekkel előjönni, hiszen ha viselkedésünk nem tetsző akkor a helyünkre sorban álló 100 emberből bőven van választási lehetősége a vezetőknek.
Hogyan jutottunk el ide? Sajnos a helyzetet mi magunk okoztuk. Persze nem 1-2 hónap alatt. Emellett talán nem is az a fontos, hogy valakit hibáztassunk, hiszen az nem segít elő kedvező változást. Hungarikumnak mondható a hozzáállás, miszerint keressük meg a felelősöket, és büntessük meg őket. Elegendő megnézni egy külföldi cég ellenpéldáját akár azért, hogy ne így cselekedjünk. A megoldás: Oldjuk meg a problémát, majd ha a megoldás már megszületett, és rendes kerékvágásba kerültünk, akkor tanuljunk az esetből, vegyük elő az okozókat, és ne kövessük el még egyszer ugyan azt a hibát.
De mi egyáltalán a probléma a pénzügyekkel és az anyagiakkal kapcsolatban? Egyszerűen az, hogy várjuk a sültgalambot. Talán jön egy Szupermen, és megoldja a gazdasági gondokat. Talán jön valaki, aki majd helyettünk megtesz mindent. Mi választunk, politikusokat hibáztatunk, hiszen ők is egymást hibáztatják. A felelősségvállalás pedig csak egy fogalom mára már az idegen szavak szótárában.
Amíg nem változtatunk a hozzáállásunkon, amíg nem vagyunk hajlandóak venni a fáradtságot arra, hogy átgondoljuk a pénzügyeinket, nem vagyunk hajlandóak arra, hogy mozduljunk egy kicsit, és megismerjük a megfelelő lehetőségeket, addig ne várjunk gyökeres változást. Lehet, hogy apróságnak tűnik, de egy elcsépelt szólással élve: “Sok kicsi sokra megy” …és valóban.
Ha ezzel a cikkel csak azt érem el, hogy átgondolod a kiadásaid, a költségeid, hogy hol nyúlnak le pénzzel. Ha elérem azt, hogy elkezdj keresni megfelelő befektetési formákat, vagy lerakod a hitelkártyád, már megérte az időt eltöltenem az írással.


